lelki készület
enagyböjt2020

„Elég neked az én kegyelmem!”
2Kor 12,9

2020. 03. 23., hétfő (4. hét)

Milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák! Milyen egyszerűek a lényeges események!

— Antoine de Saint-Exupéry

A királyi tisztviselő fiának meggyógyítása.

Jn 4,43-54

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken.

Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.

Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.

Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.”

Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

még több napi olvasmány az igenaptárban

Elmélkedés az ifjúságról

Aki Istenben él, abban örökre ép az ifjúság.

Uram, a Te virágaid mindig üdék. A virág sohasem öreg: halódó virág és új virág: mind fiatalon a Tiéd.

Nem őszül meg soha a folyó: a patakok örökre gyermekek; a tűz mindig piros és vidám és kékszínű minden tengered.

Hogyan öregedne meg az, aki a Tied? Gyermekül fogadtál, a Víz megmosott: a keresztség kíséri örök ifjúságomat.

És minden imádság fiatalít; mert minden imádság Hozzád vezet; az Örökkévalók határán nincs idő, nincsen ránc, nincs fehér haj és öregség.

Minden szentmise megújít engem: bár éveim futnak, nem fut a hitem, a hitem nől és egyre gyermekibb.

Minden szentáldozás fiatalít, mert minden áldozásban eljössz, s ha Te velem vagy, hol az idő bús rablánca?

Uram, az ég még fiatal felettem, pedig az égbolt egyszer megöregszik és félredobod mint az elnyűtt ruhát.

Uram, minden virág eltűnik egyszer; minden folyó tengerbe hull és meghal.

És a föld is kiöregszik lassan.

De aki szeret Téged, az mindig fiatal, mert bár a halál, ez a bús öregség ránk hull mint valami fekete árny, de csak azért, hogy annál fehérebb legyen utána a Mennyország, az időtlen, örök ifjúság.

Aki Tebenned él, abban ép az ifjúság.

Korábbi napok

Keresd és vedd észre a csodákat magad körül. Kifáradsz, ha csak...

Még ha azt látnád is, hogy más nyíltan vétkezik, vagy valami nagy hibát...

Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, melyet sohasem...

Aki a böjt idejét komolyan veszi

– Szent Ágoston gondolatai szerint –

Böjtölteti szemét:

hogy felesleges dolgokat ne nézzen – azt nézi, olvassa, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti száját:

hogy ne beszéljen sértő vagy csúnya szavakat – jó szóval él, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti fülét:

hogy felesleges hangot, rossz beszédet ne hallgasson – a jó szóra és a csendre figyel, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti ujjait:

hogy ami nem fontos, azzal ne dolgozzon – kötelességeit végzi el, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti kezét:

hogy ne bántson vele másokat – segítő kezet nyújt, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti lábát:

hogy ami nem fontos, azután ne futkosson – jó ügyekben jár-kel, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti nyelvét:

hogy ne mindene az evés legyen – kevesebbel is megelégszik, és azt is megosztja másokkal, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti gondolatait:

hogy hiábavalóságokon ne gondolkozzon – Isten megismerésén gondolkodik, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti kedvét:

hogy ne panaszkodjon, és bánatos „képét” ne kelljen másnak nézni – jókedvűen él, amitől jobb ember lesz.