–2024–

Képzeld magad egy lépcsőházba, ahol szemben állsz két roppant hosszú lépcsőkarral: az egyik felfelé, a másik lefelé vezet. A végük homályba vész, és neked választanod kell, hogy melyiken indulsz el. Az egyiken az örök életre, a másikon az örök kárhozatra jutsz. Merre indulsz? Felfelé vagy lefelé? Én azt hiszem, hogy ha a lelkedre hallgatsz, akkor felfelé.

Még akkor is, ha tudod, hogy felfelé kaptatni mindig több erőfeszítést igényel, mint lefelé tartani. Még akkor is, ha sejted, hogy lesz, amikor el fogsz fáradni, még talán az is meg fog fordulni a fejedben, hogy miért is nem a könnyebb utat választottad.

De van egy jó hírem: Isten mindig a segítségedre fog sietni. Ha kell, lépcsőről lépcsőre fogja segíteni lépteidet, sőt megannyi „felvonót” is biztosít majd számodra. Mert ahányszor csak időt szakítasz egy szentmisére, részt veszel szentségimádáson, imádkozol, böjtölsz, vagy csak segítesz egy rászoruló embertársadon, belépsz abba a „felvonó”-ba, amit Isten irántad érzett végtelen szeretete bocsátott le neked. Mert azt akarja, hogy mindig, egyre csak közeledj Felé!

FELEMELŐ NAGYBÖJTÖT kívánunk!

Endrődi Sándor:

Párbeszéd

„Úgy-e apám, az ég,
A szép csillagfátyol –
Távol van mitőlünk?”
– Szédítően távol!

„S Isten úgy-e azért
Lakik a magasban,
Hogy mindent jól lásson?”
– Azért lakik ottan.

„Odaszállni mért nincs
Az embernek szárnya?”
– Fiam, az imádság
Fölemel hozzája!