A kikerülhetetlen
Emberek sorsa az Isten. Te vagy Uram a kikerülhetetlen.
Hirdetnek Téged mindenfelé és ahol nem hirdetnek, ott is hangzik az Igazság szava, amely Tőled való.
Csodálatos és félelmetes vagy, Istenem. Mert kikerülhetetlen vagy és életünk ösvénye Nevedet futja meg: Kígyózó utunk olyan, mint leírt Neved a papírlapon.
Életünk útjának sok kanyarulata van, de úgy le nem térhetünk az Egyenes Útról, hogy Téged kikerüljünk.
Arcod ott rejtőzik minden alkotásodban. Törvényeid írva vannak minden élőben és élettelenben.
Embernek lenni úgylehet kicsiny dolog, mert nincs adva a végtelen függetlenség, de embernek lenni gyönyörű ajándék, mert túllépve magunkon Hozzád érhetünk.
Embernek lenni súlyos végzet is lehet, mert megengeded, hogy hangodat túlkiáltsuk. Megengeded, hogy szemünk elfordítsuk Rólad. Megengeded, hogy hazudván, faragott képet emeljünk életünk oltárára.
Megengeded kis időre, hogy istennek hirdessük magunkat. De utánunk jössz, rémítesz és megsimogatsz: ébredj, éledj, szerencsétlen és szegény, itt az Igaz Isten, eljött érted.
Csodálatos győzelmeid vannak életünk minden napján: legcsodálatosabb napjai a földnek, amikor egy faragott bálvány a földre hull.
Dőlnek a kőbevésett szörnyek; összeroskadnak a magunk élő bálványai, amelyeket magunknak véstünk önnön lelkünkből.
Kitárt karjaidba hullanak azok, akik önmaguk bálványképét összetörték, és akik nem akarnak Téged, azokat porrázúzod tragikus roppanással, mert kikerülhetetlen vagy és szabadság csak Feléd, a Végtelen felé adatott, a múló bálványokat pedig nem tűri el igazságod.