Tőr
Szerelmed, mint a tőr.
Aki Téged szeret, nem kérdezi, mit adsz, de tudja, hogy meg kell halnia. Tudja, hogy csak éles tőrszúrásod alatt tud meghalni. Ha nem érinti szívét a tőröd, belehal az elhagyatottságba, az ürességbe, céltalanságba és kielégítetlen vágyba.
Akit szeretsz, annak a szívébe szúrod a tőrödet, és meghal az a szív. Minden szépségnek halott, mert minden szépség csak halvány árnyéka szerelmed fényének. Meghal vágyainak, mert minden vágya Te vagy. Meghal gondolatainak, mert Te vagy a Gondolat. Meghal érzéseinek, mert milyen érzést foghat fel még az, aki Téged megérzett? Elmosódnak előtte az élet apró tapasztalatai, mert egyetlen Tapasztalata Te vagy. Ábrándjai meghalnak, új ábrándjai nem születnek, mert mindent betölt a rajongás Érted. Fantáziája, mint horgonya szakadt csónak lebeg az élet vizei felett, és nem nyugszik, míg Beléd nem horgonyzódik.
Akit szerelmed tőre szíven szúrt, meghal, hogy éljen. Nem tudja magát, csak Téged. És ha visszaadnád őt magának, belehalna a szomorúságba.
Közelebb hajlik hát Hozzád és nem kérdezi: töviskoszorús fejed, vagy lándzsával átszakított szíved hozza-e embernyi életének a halálát. Nem kérdezi, miért olyan kínos meghalni magunknak, csak azt kéri, hogy szeressen Téged. Nem kíváncsi arra, lehet-e még nagyobb gyötrelmeket emberi testben elviselni, csak egyre éltetőbb szerelmed könyörgi.
Elmerül közelséged megmondhatatlan gyönyörűségébe és csak azt tudja, hogy a fontos egyesegyedül Te vagy.