lelki készület
enagyböjt2020

„Elég neked az én kegyelmem!”
2Kor 12,9

2020. 04. 08., Nagyszerda

Isten nem súgja meg az embernek, mit tegyen, mert ez az ember sorsa: szabad akarata van. De a tiltó hangot mindig hallja, aki még nem egészen süket.

— Márai Sándor

Az Emberfia elhagyja a világot, de jaj annak az embernek, aki őt elárulja.

Mt 26,14-25

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik.

A kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki: A Mester üzeni: »Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a húsvéti vacsorát.«” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal asztalhoz telepedett, Miközben ettek, így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!” Erre nagyon elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!” Erre Júdás, az áruló is megkérdezte: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Ő így felelt: „Te magad mondtad!”

még több napi olvasmány az igenaptárban

Reggel

Puha tenger-ágyából még nem kelt fel az aranyfényű nap, de szürke vándorod felkelt kemény faágyáról, hogy hálát adjon az édes pihenőért.

Aki lelkiismerete nyugalmában alszik el, nem pihen-e a Te karodban?

Köszönöm az éjszaka nyugalmát, az újra éledt életet bennem ezen a hajnalon.

Hajnalon, Isten, a Te fényedet kérem! Világítsa be lelkemet kegyelmed fénye. Hogy a Te fényedben járjak és félre ne lépjek. Ne lépjek oda, ahol sötét van: kísértések és vétkek szakadék-sötétje.

És ha félrelépek? – ki biztos magáról, aki ismeri emberségét?

Akkor bocsánatod fénye csillogjon bűnbánó könnyeimen. És lelkem bánatom könnyein át tisztán és fehéren emelkedjen Hozzád.

A Te fényed kísérjen, hogy jól lássak: az élet ködein és homályain át kegyelmed fénye lesz a lámpám.

Élet fénye, életem fénye, Uram, fényedet kéri hajnali ébredésem.

Korábbi napok

Minden változik. Csak lényed legközepe, a szíved nem. A hűség azt jelenti,...

Az isteni jóság különbözik a miénktől, de nem alapvetően más: nem úgy...

S ne hidd, míg száll sóhajod, / Hogy Teremtőd nincsen ott, / És ne hidd,...

Mutasd az összes napot!

Aki a böjt idejét komolyan veszi

– Szent Ágoston gondolatai szerint –

Böjtölteti szemét:

hogy felesleges dolgokat ne nézzen – azt nézi, olvassa, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti száját:

hogy ne beszéljen sértő vagy csúnya szavakat – jó szóval él, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti fülét:

hogy felesleges hangot, rossz beszédet ne hallgasson – a jó szóra és a csendre figyel, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti ujjait:

hogy ami nem fontos, azzal ne dolgozzon – kötelességeit végzi el, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti kezét:

hogy ne bántson vele másokat – segítő kezet nyújt, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti lábát:

hogy ami nem fontos, azután ne futkosson – jó ügyekben jár-kel, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti nyelvét:

hogy ne mindene az evés legyen – kevesebbel is megelégszik, és azt is megosztja másokkal, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti gondolatait:

hogy hiábavalóságokon ne gondolkozzon – Isten megismerésén gondolkodik, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti kedvét:

hogy ne panaszkodjon, és bánatos „képét” ne kelljen másnak nézni – jókedvűen él, amitől jobb ember lesz.