Testvéreink az emberek
Boldog, aki elfeledte ezt a szót „idegen”, akinek nincs „ellensége” és nem tudja már ki az „ismeretlen” ember, mert mindenkit ismerősnek tud.
Nem láttál még elég embert, nem láttad elég sok éven át az embereket? Ha igen, miért nem figyelted meg az örök emberi lényeget? Figyeld meg: a megszokás jó mester, megszokottá teszi a lényegtelen vonásokat és kiemeli a lényegét.
Valaha úgy tudtad, hogy a német szőke és kék szemű. De észrevetted, hogy az orosz is szőke és kék szemű, csak nyúlánkabb és szőkébb a németnél. A francia orrnyerge magas, az olasz arca barnás, az indus szeme fekete és arca sötét, a néger fekete és ébenhaja göndör, az angol telt és nyugodt arcú, az amerikai magas és könnyűmozgású, az ír csendes és lassú, a spanyol alacsony és tüzes, a holland megfontolt, a japán izmos, a kínai sovány és sárgaszínű; – milyen lényegtelen apróságok, mit törődsz vele?
Nézz mélyebbre és figyeld az örök emberi tulajdonságot: észreveszed, hogy hasonlítanak egymáshoz az emberek. Te hozzájuk és ők hozzád. Mindnyájan tudjuk, mi az öröm, a bánat, a szenvedés, a könnyek és a vágyak. Hangunk más: sok nyelven szól az örök ember. Sokféle kultúra és szokás hálózza be, sokféle ruhát hord. De te, az Egyetlen Mester tanítványa, lásd meg azt, ami fontos.
Amikor úgy tűnik, hogy minden ismerős, ne lepődj meg. Ha szembe jön veled valaki, akit soha sem láttál, és mégis úgy tűnik, hogy találkoztál már vele és ismered, ne csóváld a fejed. Igen, találkoztál már vele és ismered.
Mert minden ember személy szerint, anélkül, hogy valaha beszéltél volna vele, testvéred abban, aki mindnyájunkért meghalt a keresztfán.
Ha emberekre nézel, mindig ezzel a gondolattal nézz rájuk: őt is szerette, érte is meghalt.
És akit úgy szeretett Jézus Krisztus, hogy meghalt érte, neked, akit úgy szeretett, hogy meghalt érted, lehet idegen és ismeretlen?