lelki készület
enagyböjt2020

„Elég neked az én kegyelmem!”
2Kor 12,9

2020. 03. 09., hétfő (2. hét)

Minél többet észlelsz abból a világból, amit az ítélkezés nem homályosít el, annál többet fogsz látni.

— Eline Snel

Amit akartok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, ti is tegyétek meg nekik.

Lk 6,36-38

A hegyi beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:

„Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el, Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

még több napi olvasmány az igenaptárban

Fenntartás nélkül

A fontos nem az, hogy mindig kitaláljunk valami apró erénygyakorlatot. Inkább az, hogy gondos éberséggel és hűséggel magunknak semmit vissza ne tartsunk abból, amit Isten tőlünk kér.

Ha rendezett a belső világunk és elég nagy a lelki tisztaságunk ahhoz, hogy meglássuk Isten szemének a rebbenését, akkor ez a Tekintet kérni fog sok mindent.

Először is azt kéri, hogy magunkat Neki ajánljuk és adjuk, és ezzel azt kéri, hogy ne éljünk magunknak, hanem Neki.

Csak így lehetünk teljes emberek. Teljes ember az, akinek az életében Isten él. És nem mint második, hanem mint első.

Ha intenzív lelki életet élünk, Krisztus életét elmélkedjük. Ha imádkozunk és erénygyakorlatot végezünk, még nem bizonyos, hogy oda jutottunk, ahova Isten hív.

Többet akar adni: azt, hogy ne éljünk magunknak, hanem Neki.

Úgy tűnik néha, hogy mi sokat adunk Istennek azzal, hogy magunkból egy darabot: egy cselekedetet, egy szenvedélyt, egy bűnt, egy jócselekedetet kiszabunk és átadjuk Neki.

Vajon nem Ő ad-e többet, amikor egészen lemondva magunkról, Ő tölti be a helyünket?

Önmagunk teljes átadásának a terve, szándéka és maga a fölajánlkozás is könnyű. De hogyan sikerül?

Úgy ahogy mondatott: föl kell vennünk keresztünket naponta és követni Krisztust. Ez az Út, az egyetlen út. Krisztus majd segíti lépteidet az Ő lépteihez igazítani, gondolataidat az Ő gondolataihoz, imádat az Ő imájához, áldozatodat áldozatához, szíved dobogását Szíve dobogásához, életedet Életéhez.

A nehéz kérdés lényegében nagyon egyszerű: a magunk környezetében és a magunk adottságai szerint el kell indulnunk, hogy végigéljük Krisztus életét úgy, ahogyan Ő kívánja. Krisztus útja nehéz út, de csak Krisztus nélkül. Vele, ó mondd, Vele mi nehéz?

Nehezebb messziről nézegetni Feléje. Magunkat szolgálva, magunknak élni a legnehezebb. Ahogy a szentek és vértanúk történetében látjuk: teljesen Istennek élni úgy a legnehezebb, hogy a legkönnyebb.

És ha kérdeznéd az okát, az oka egyszerű: nagylelkűségben az Istent legyőzni nem lehet. Úgy nem szeret senki, ahogyan Isten visszaszeret.

Korábbi napok

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban...

A gyertya nem egy pontra világít, hanem fényt áraszt maga körül...

Istenről tisztelettel szólj, felebarátodról úgy, ahogy magadról szeretnél...

Aki a böjt idejét komolyan veszi

– Szent Ágoston gondolatai szerint –

Böjtölteti szemét:

hogy felesleges dolgokat ne nézzen – azt nézi, olvassa, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti száját:

hogy ne beszéljen sértő vagy csúnya szavakat – jó szóval él, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti fülét:

hogy felesleges hangot, rossz beszédet ne hallgasson – a jó szóra és a csendre figyel, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti ujjait:

hogy ami nem fontos, azzal ne dolgozzon – kötelességeit végzi el, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti kezét:

hogy ne bántson vele másokat – segítő kezet nyújt, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti lábát:

hogy ami nem fontos, azután ne futkosson – jó ügyekben jár-kel, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti nyelvét:

hogy ne mindene az evés legyen – kevesebbel is megelégszik, és azt is megosztja másokkal, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti gondolatait:

hogy hiábavalóságokon ne gondolkozzon – Isten megismerésén gondolkodik, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti kedvét:

hogy ne panaszkodjon, és bánatos „képét” ne kelljen másnak nézni – jókedvűen él, amitől jobb ember lesz.