lelki készület
enagyböjt2020

Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon mindenkinek.

Mt 20,17-28

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát, és bizalmasan közölte velük; „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”

Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”

Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”

Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?”

„Készek vagyunk!” – felelték.

Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”

Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

még több napi olvasmány az igenaptárban

Hősök

Hogy ki hős és ki nem, azt csak ritkán tudják megítélni a kortársak. Néha a szélhámosok is hősöknek tűnnek egy pillanatra és a propaganda is tud bábokat magasra emelni hősi ruhával teleaggatva.

A hős az az ember, aki nem tudja magáról, hogy hős.

Aki úgy harcol eszméiért, hogy nem tudja: lehet-e másképpen harcolni az Eszméért.

A hős az emberi társadalomban majdnem mindig tragikus: megnemértés, kétkedés, gáncs, kishitűség, közöny kíséri.

A hős magányos ember, aki magáról is megfeledkezik.

Nem találkoztál még vele? Alkalmad volt rá, bizonyosan.

Ne hangok és káprázatok között keresd: a hős ott lakik az élet dinamikus mélységein. Nagyon egyszerű és nem csinál reklámot arra, hogy fölismerjék.

A hős kicsit sápadt, kevés igénye van önmagát illetőleg. Ha nem vigyázol, észre sem veszed, hogy elmentél mellette.

Munkája és áldozata a magányban zajlik. Ebbe a magányba nem hív látogatókat és nézőközönséget. Az eredményről sem ismered föl mindig: vannak hősi tettek, amiket nem tart számon a világ, mert nem hozták meg azt az eredményt, amit egy körülmény meghozhatott volna, amit azonban egy másik körülmény megakadályozhat.

A hősök rendesen elesnek a csatatéren – hullájuk olyan, mint a többi holtaké, nincs a homlokukra írva a hősiesség.

A hősre gondolsz? Nézz körül, hátha megtalálod.

Én látok hősöket és bizonyos vagyok abban, hogy eredményeiket mások teszik zsebre. Azt a dicsőséget, amelyet ők megvetettek, mások fonják homlokuk köré, mint sugárzó babérkoszorút.

Istenen kívül legtöbb esetben senki sem tartja számon őket és ez az ő szempontjukból nem is baj, legkönnyebben ezt viselik el, – hiszen hősök.