lelki készület
enagyböjt2020

A harmincnyolc éve beteg ember meggyógyítása.

Jn 5,1-16

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák.

Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.

Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett.

Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!”

Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen.

Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.

még több napi olvasmány az igenaptárban

Horgony

Isten szerelme az égből leengedett és lelkembe akasztott horgony és azért nem esem el, azért tudok élni, mert emel ez a horgony és húz fölfelé.

Két kezemmel fogom a horgony kötelét, iszonyatosan belekapaszkodom, – olyan helyen élek, ahol tudom, mi a hitetlenség.

Látom a kétkedést az élet értelmében, tudom a szívek riadalmát, látom az élet megoldatlan kínjait az arcokon, – tudom, milyen keserves a sírokra nézni annak, akiben nem él a hit. Azt is tudom, mit ad a fekete hit, a baloldali, a hitetlen hit az anyagistenben, vacaköröm-istenekben, a tunya, elbágyadt egykedvűség-istenekben.

Ne meséljetek nekem! Hazugság minden, ha valaki tapasztalni akarja azt a sebet, amelyet Isten hasított belénk, és fáj, mert ég, mert húz fölfelé és az Isten felé sajog.

Isten megsebezte minden ember szívét egy feléje horgaszkodó vággyal. Lázban ég ez a seb, forró és kínoz – nem hűsíti semmi más, csak a hit, a remény és a szeretet.

Isten szerelme az Égből leengedett és lelkembe akasztott horgony, és azért nem esem el, azért tudok élni, mert emel ez a horgony és elfogadom, akarom és engedem, hogy húzzon fölfelé.