lelki készület
enagyböjt2020

„Elég neked az én kegyelmem!”
2Kor 12,9

2020. 03. 29., Nagyböjt 5. vasárnapja

Minden vágyad az Isten szava benned / mutatva, hogy merre rendelte menned.

— Babits Mihály

Én vagyok a feltámadás és az élet.

Jn 11,1-45

Abban az időben:

Lázár beteg volt Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Ez a Mária kente meg az Urat mirhával, és törölte meg lábait a hajával. A beteg Lázár, az ő testvérük volt.

A két leánytestvér megüzente Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.”

Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, azután így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába?”

A tanítványok ezt mondták neki: „Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és te megint odamégy?” Jézus ezt felelte: „Nem tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik el, mert látja a világ világosságát. De aki éjszaka jár, elbotlik, mert hiányzik belőle a világosság.” Ezt mondta, azután hozzátette: „Lázár, a mi barátunk elaludt. De én megyek és fölkeltem.” A tanítványok így szóltak: „Uram, ha elaludt, akkor meggyógyul.”

Jézus Lázár haláláról beszélt, ők azonban azt hitték, hogy az álomba merülésre gondol. Erre Jézus nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt. És hogy nem voltam ott, örömömre szolgál miattatok, hogy higgyetek. Most azonban induljunk hozzá!”

Tamás, akinek Iker volt a mellékneve, így szólt tanítványtársaihoz: „Menjünk, és haljunk meg mi is vele együtt!”

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Betánia Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumra (fél óra járásnyira). Így sok zsidó jött Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni!” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.”

Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”

E szavak után elment és hívta a testvérét, Máriát. Halkan odaszólt neki: „Megjött a Mester, és hív téged!” Ennek hallatára ő rögtön fölkelt, és Jézushoz sietett. Jézus ugyanis még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.

A zsidók pedig, akik Máriával együtt a házban voltak és vigasztalták őt, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkel és kimegy, utána siettek.

Azt gondolták, hogy a sírhoz megy, hogy ott kisírja magát.

Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, e szavakkal borult lábaihoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!”

Mikor Jézus látta, hogy Mária sír, és hogy a vele jött zsidók is sírnak, lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”

Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttél engem!”

E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok fel, hogy járni tudjon!”

A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

még több napi olvasmány az igenaptárban

Az igazi mosoly

Nem az udvarias mosolyról, hanem az igazi mosolyról van szó. Amikor holtfáradtan késő este ágyba dőlsz, elalszol és mosolyogsz, – ez az a mosoly.

Amikor a télben megdermedt, pirosra duzzadt és fehérfoltosra fagyott kezedet meleg ruhába takarhatod és mosolyogsz – ez az igazi mosoly.

Amikor az éj sötétje elszáll és valahol messze, mint egy rubinttal díszített virágkosár fölemelkedik a nap a hegyek között és mosolyogsz, – ez az igazi mosoly.

Amikor egy város fülledt, kormos levegője után kint jársz a mezőkön, folyók, virágok és vetések között és mosolyogsz – ez az igazi mosoly.

Amikor találkozol egy szomorú emberrel, – szomorú emberrel mindig találkozol – ha rámosolyogsz a testvériség őszinte nyíltságával, akkor az a szomorú ember visszamosolyog rád, – ez a két tiszta, fájdalmas mosoly az igazi mosoly.

Amikor tavasz van és az élet fölmosolyog: fűben, fában, a napfényben, a hegyek hátán és a tengerek síkján, benned, az emberek szívében, – a mosolygó életnek ez a mosolya az igazi mosoly.

És amikor kereszthordozásod közben a sziklás földet nézed és tompultan, elcsigázottan vándorolsz, de hirtelen fölemeled fejed és Jézus arca előtted van: rádmosolyog és te visszamosolyogsz, – ez az igazi mosoly.

És amikor nem kérsz semmit, de azt, amid van, szívesen odaadod mindenkinek, ellenségnek és jóbarátnak, hiszen mindenki testvér: akkor tudd meg, hogy Isten mosolyog benned és – ez az igazi mosoly.

És amikor a halál, az élet testvére kicsit sápadtan ugyan a sok úttól és munkától, amelyet mindennap végeznie kell, eléd áll és összemosolyogtok, – ez a csendes, megértő és könnyű mosoly az igazi mosoly.

És amikor elkísér a halál oda, ahova mindig vágytál és idősebb testvéreid, az üdvözültek, azok, akiket névszerint is számontartasz és akikkel csendes imáid idején annyiszor elbeszélgettél, mint jó ismerősök az élet diadalának hótiszta ártatlanságával és Istent sugárzó örömével feléd mosolyognak, mert nemsokára hazatérsz: – ez lesz az igazi mosoly.

És amikor az Isten sok próba és gyötrelem, sok mosoly és könny után a föld és a tisztítótűz purgatóriumán átküldött és egyszer mégis, soká, soká, színe elé bocsát, rádmosolyog és te visszamosolyogsz, – ez lesz a mosolyok mosolya, – az Igazi Mosoly.

Korábbi napok

A szél kihívásaira a fa a gyökereivel válaszol.

A keresztény hit Krisztusba vetett hit. Értéke nem a hívőben rejlik,...

A lelkiismeret az a belső hang, amely arra int, hogy valaki...

Aki a böjt idejét komolyan veszi

– Szent Ágoston gondolatai szerint –

Böjtölteti szemét:

hogy felesleges dolgokat ne nézzen – azt nézi, olvassa, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti száját:

hogy ne beszéljen sértő vagy csúnya szavakat – jó szóval él, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti fülét:

hogy felesleges hangot, rossz beszédet ne hallgasson – a jó szóra és a csendre figyel, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti ujjait:

hogy ami nem fontos, azzal ne dolgozzon – kötelességeit végzi el, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti kezét:

hogy ne bántson vele másokat – segítő kezet nyújt, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti lábát:

hogy ami nem fontos, azután ne futkosson – jó ügyekben jár-kel, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti nyelvét:

hogy ne mindene az evés legyen – kevesebbel is megelégszik, és azt is megosztja másokkal, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti gondolatait:

hogy hiábavalóságokon ne gondolkozzon – Isten megismerésén gondolkodik, amitől jobb ember lesz.

Böjtölteti kedvét:

hogy ne panaszkodjon, és bánatos „képét” ne kelljen másnak nézni – jókedvűen él, amitől jobb ember lesz.